I.A tehetség fogalmáról vallott nézetek

A tehetségfejlesztés szempontjából fontos annak a tanulmányozása, hogy miként vélekednek a pedagógusok a tehetséges tanulók jellemzõirõl. Ez nemcsak a fogalom ismeretének mélységét tükrözi, hanem azt is jelzi, hogy a gyakorlati fejlesztõ munkában mely elemekre fordítanak különös hangsúlyt.

A pedagógusok a tehetségnek alábbi kiemelkedõ tulajdonságait jelölték meg:
- átlagosnál nagyobb képesség a fejlõdésre,
- fejlett kreativitás,
- problémaérzékenység,
- eredetiség.

Ezek a jellemzõk fontos elemként szerepelnek a tehetség fogalmának korszerû értelmezésében, azonban elsõsorban a képesség-összetevõk oldalát képviselik. A tehetség fontos személyiség-összetevõi ritkán fordultak elõ a kérdõív szavazatai között, pedig ezek nélkül nem bontakozhat ki a tehetség, nem lehet magas szintû a teljesítmény. Mint például:
- magas feladatvállalási és teljesítési készség,
- mindent felülmúló tenniakarás,
- az átlagosnál nagyobb ellenállóképesség.
Az itt tapasztaltak összhangban vannak azzal az országos tendenciával, hogy az iskolai tehetségfejlesztésben elsõsorban a képességek edzésére fordítanak gondot a pedagógusok, a személyiség-háttér formálása kevésbé kap kiemelt szerepet.

II.A tehetséges tanulók azonosításának eszközei az iskolai gyakorlatban

A tehetségfejlesztõ programok igazán akkor érik el céljukat, ha azokba a valóban odavaló tanulók kerülnek be. Ezért van különös jelentõsége a tehetség azonosításának. A gyakorlatban sokféle konkrét módszert alkalmaznak a pedagógusok, ezeket csoportokba sorolva kérdeztünk rá az azonosítás eszközeire. Nézzük, mit mutatnak az eredmények.
Két összefüggésben is rákérdeztünk a tehetségfejlesztõ programokba való beválogatás eszközeire: közvetlenül is rákérdeztünk a tehetség kiválasztásának alkalmazott módszereire, illetve a konkrét programok felsorolásánál is kértük megjelölni a beválogatás módját. Az összesített eredményeket mindkét relációban tanulságos áttekinteni.

Alkalmazott módszerek iskolai összesítésben:
Összesen 33 iskola
- intelligencia: 5
- kreativitás: 18
- tanulóképesség: 24
- tanulási stratégiák: 1
- tantárgyteszt: 24
- énkép: 1
- információgyûjtés: 26

Az adatok mutatják, hogy összességében sokszínû az alkalmazott módszerek tárháza, hiszen minden fõbb típus elõfordul a megkérdezett iskolák gyakorlatában, azonban a gyakoriságban nagy eltérések mutatkoznak. Kedvezõ, hogy sok helyen alkalmaznak széleskörû információgyûjtést, tanulóképesség - vizsgálatot, valamint tantárgyteszteket. Probléma viszont, hogy sok iskolában a kreativitásvizsgálat nincs napirenden, a tanulási stratégiák és az énkép vizsgálat pedig fehér hollóként fordulnak csak elõ. A korszerû tehetségértelmezésben és -fejlesztésben ezen összetevõk is kiemelkedõ szerepet játszanak. Minden bizonnyal az jelentheti a legfõbb akadályt, hogy a pedagógusok nem rendelkeznek megfelelõ pszichológiai háttérismerettel és eszköztárral e módszerek alkalmazásához.

A konkrét programoknál alkalmazott beválogatási módszerek:

Összesen 85 program
- tanulmányi eredmények: 37
- tudásszintmérés: 41
- képességszint: 48
- pszichológiai módszerek: 4
- többnyire komplex azonosítás
/23 programnál csak 1 módszer!/

Itt más csoportosításban jelöltük meg a tehetségazonosítás eszközeit, de ezekbõl az eredményekbõl is levonhatók értékes következtetések. A legfõbb érték, hogy a programok több mint kétharmadánál nemcsak egyféle módszert alkalmaznak a beválogatáshoz, a komplexitás feltétele a korrektségnek. Az is pozitívum, hogy a leggyakrabban a képességszint mérése a beválogatás alapja. A másik oldalon viszont negatívum, hogy igen sokszor a tanulmányi eredmény, illetve a tudásszintmérés a programba való bekerülés kritériuma. Közismert, hogy ezek nagymértékben iskola-, illetve tanárfüggõk. Probléma az is, hogy kevés programnál alkalmaznak speciális pszichológiai módszert. Ez utóbbinak valószínûsíthetõ okát fentebb jeleztem.

III.Tanórai tehetségfejlesztõ programok

Az iskolai tehetségfejlesztés rendszerében kitüntetett helyen vannak a tanórai tehetségfejlesztõ programok. Igaz, hogy csak a tanórán nem lehet megoldani a tehetségek felderítését és kibontakoztatását, de az alapokat itt kell megteremteni, s csak ezután mûködhetnek eredménnyel a tanórán kívüli formák. Két összefüggésben is szereztünk információkat: egyrészt azt derítettük fel, hogy milyen szervezeti formákat alkalmaznak az iskolák, másrészt a konkrét tevékenységi területek arányaira voltunk kíváncsiak. A következõ két táblázat ennek megfelelõen összesíti az eredményeket.

A tanórai tehetségfejlesztés szervezeti formái:

1.Tagozat: 5539 tanuló
2.Emelt szint: 4112 tanuló
3.Nívócsoport: 1670 tanuló
4.Fakultáció: 1046 tanuló
5.Tanórán differenciálással: 538 tanuló

A táblázat mutatja, hogy minden érdemi formája elõfordul a tanórai tehetségfejlesztésnek a város iskoláiban. Igazán nem érdekes a sorrend, hiszen mindegyik szervezeti forma hatékony kereteket jelent. Az viszont mindenképpen örvendetes, hogy közel tizenháromezer tanuló vesz részt ezekben a programokban, s ez a vizsgált iskolák tanulóinak több mint nyolcvan százaléka. /Természetesen ugyanaz a tanuló több programban is részt vehet, így az egyénekre vetítve valamelyest rosszabb az arány, de így is elismerésre méltó./

1. Idegen nyelv: 25 program
2. Természettudomány: 16
3-4. Rajz, Sport: 7
5- 6. Számítástechnika, Matematika: 6
7- 10. Anyanyelv, Ének-zene, Komplex mûvészet, Tánc: 3
11. Társadalomismeret: 2
12-15. Báb, Dráma, Kommunikáció, Háztartási: 1

Összesen 85 program mûködik tanórai keretekben, s ezek - a táblázat adatai szerint - sokszínûek. Ugyanakkor nagy a különbség az elõfordulási arányokat tekintve: kiugranak az idegen nyelvi és természettudományos programok, a többi speciális képesség inkább csak szórványosan fordul elõ. Ugyancsak nagy a különbség az egyes iskolák között a programok számát tekintve: elõfordul olyan iskola is, ahol egyáltalán nincs ilyen program, maximálisan pedig egy helyen 15 is mûködik.

IV.Tanórán kívüli tehetségfejlesztõ programok

A tehetséges gyerekek fejlesztésében döntõ szerepet játszanak a tanórán kívüli formák. Az alapozást a tanórán lehet elvégezni, de az érdemi fejlesztõ munka - megfelelõ egyéni differenciálással - a tanórán kívül történhet. Ezért is volt fontos e tekintetben is leltárt készíteni.

Tanórán kívüli programok speciális képességek szerint:

1.Sport: 4166 tanuló
2.Idegen nyelv: 1340
3.Ének-zene: 955
4.Számítástechnika: 798
5.Rajz: 707
6.Matematika: 585
7.Természettudomány: 559
8.Anyanyelv: 550
9.Tánc: 427
10.Színjátszás: 390
11.Képzõmûvészet: 251
12.Kézmûvesség: 203
13.Történelem: 173
14.Bábozás: 113
15.Elsõsegély: 50
16.Egyéb: Kresz, Iskolarádió, Önismeret

Már önmagában is érték, hogy színes itt is a paletta: a speciális képességek fejlesztése gazdagon valósul meg a tanórán kívüli foglalkozásokon. Ugyancsak érték a résztvevõ tanulók nagy száma: több mint tizenegyezren járnak ezekre a foglalkozásokra, ez a vizsgált tanulók létszámának meghaladja a hetven százalékát. Azonban itt is vannak jócskán aránytalanságok: egyrészt az akadémiai tantárgyak és a klasszikus mûvészetek dominálnak, másrészt az indított foglalkozások számában is nagy a különbség az iskolák között - 2 és 24 között változik a foglalkozások száma egy iskolán belül.

V.További kiegészítõ információk

1. Egyéni fejlesztési programok kiemelkedõ tehetségesek részére

A megkérdezett 33 iskolából 17-ben létezik ilyen forma. Ahol nem mûködik, ott akadályozó tényezõként a következõket jelölték meg:
nincs órakeret, fedezet
nincs kidolgozott módszer

2. Körzeti programok iránti igény

Alig volt iskola, amelyik kizárólag saját intézményi körben szeretné megvalósítani hosszú távon a tehetségfejlesztést: 30 iskola szívesen venne részt körzeti programokban.

3. Továbbképzés iránti igény

19 iskola jelezte igényét.
Hatvanórás akkreditált tanfolyamra 51 pedagógus jelentkezett.
A két éves posztgraduális „tehetségfejlesztési szakértõ” szakképzésen 19 tanár venne részt.

Javaslatok a Miskolci iskolák tehetséggondozó munkájának fejlesztéséhez

1. Alapvetõ problémát jelent, hogy egyenetlen a pedagógusok ismeretrendszere a tehetség összetevõirõl, fejlesztési módszereirõl. Ennek megoldásában segítségül szolgálhatnak a továbbképzési formák, s ezekre van is igény:
- tantestületi belsõ továbbképzés külsõ szakember közremûködésével,
- alkalmankénti konzultáció külsõ szakemberekkel,
- 60 órás akkreditált továbbképzõ tanfolyam,
- „tehetségfejlesztési szakértõ” posztgraduális képzés /2év/.

2. Komoly gondot jelent, hogy a tehetségfejlesztõ iskolai programokba való beválogatás többnyire bizonytalan alapokon történik, gyakran alkalmaznak inadekvát azonosítási módszereket. Két úton oldható meg ez a probléma:
- iskolán belüli szakemberek kiképzése /akár külön tanfolyam!/
- szakszolgálat /Tanácsadó Központ/ közremûködése.

3. A tanórai tehetségfejlesztõ programok sokszínûek, de itt is egyenetlenség tapasztalható. Hogyan lehet ezen segíteni?
- A szervezeti formák közül /tagozat, emelt szint, fakultáció, nívócsoport/ bármelyik hatékony lehet, ezeket kombináltan célszerû alkalmazni egy iskolán belül is.
- A speciális képességek - tantárgyakhoz igazodó - teljesebb vertikumát át kellene fogniuk ezen programoknak minden iskolában. Ezzel biztosíthatnánk, hogy még több gyerek kapjon lehetõséget önmaga megmérettetésére.

4. A tanórán kívüli tehetségfejlesztõ programoknál is hiányzik a komplexitás, a rendszerszemlélet. Hogyan lehet ezen segíteni?
- Minden speciális képességhez - ne csak az iskolai tantárgyakhoz! - legyen fejlesztõ program, amelybe a tanulók forgószínpadszerûen bekapcsolódhatnak.
- Ilyen átfogó programokat több iskola összefogásával lehet hatékonyan mûködtetni - kölcsönös átjárással.
- A jelenleginél - különösen a középiskolákban! - jóval több tanulót kell bevonni ezen programokba.

5. Az iskola szervezetén belüli legaktuálisabb teendõk:
- Tehetséggondozó koordinátor kijelölése /átfogja és irányítja az egész iskola ilyen jellegû tevékenységét/.
- Kiképzett „tehetségfejlesztési szakértõ”-k mûködtetése iskolán belüli tanácsadói szerepkörben /fontos része ennek a tehetséges gyerekek szüleivel való kapcsolattartás/.
- Mentorrendszer kialakítása a legtehetségesebb tanulók hatékony egyéni fejlesztésének megvalósításához.