Új kihívások a tehetséggondozásban

1. Gyakorló pedagógusok számtalan példával tudnák alátámasztani - nem csak pszichológiai tanulmányaik alapján - azt a tényt, hogy minden gyerek egyedi, megismételhetetlen, különleges. Valamennyien alkalmazzuk pedagógiai gyakorlatunk során a differenciált bánásmódot, mint módszert, hogy biztosítsuk minden gyereknek egyéni nevelési, oktatási szükségleteit, igényeit, lehetõségeit. Tudjuk azt is, hogy az osztályba járó gyerekek adottságai, képességei, körülményei magatartásuk stb. mennyire változatosak. (Ezeket a különbözõségeket gyakran óriásiaknak tapasztaljuk.) Vannak olyanok, akiknek speciális nevelési, oktatási szükségletei vannak. Vannak olyanok, akiknek nevelése oktatása speciális kihívást /feladatot jelent a pedagógusoknak és vannak olyanok, akik különleges bánásmódot igényelnek. Petryné Feyér Judit a különleges bánásmódot igénylõ gyermekeknek négy csoportját különbözteti meg. /1998/

- A gyógypedagógia kompetenciájába tartozó speciális pedagógiai bánásmódot igénylõ gyerekek
- Tanulói nehézségekkel küzdõ tanulók
- Magatartászavarok miatt problémás tanulók
- Kivételes képességû tanulók

Az egyéni bánásmódot igénylõ tanulók egyik csoportjába a kivételes képességû tanulók, a tehetségesek tartoznak. Mielõtt a tehetség értelmezésével részletesen foglalkoznánk szükségesnek tartok néhány fogalmat tisztázni mint a kreativitás, képesség, tehetség.
A kreativitás - képesség - tehetség fogalmak tisztázása azonban szükségessé teszi más fogalmak értelmezését is, mint például az adottság, az intelligencia.

Adottság: Velünk született potenciális lehetõséget jelent. A jó környezeti hatások között egyre több nyilvánul meg belõle, míg a rossz környezeti feltételek nagyságrenddel rontják a lehetõségeket.

Képesség: A személyiségnek az a pszichikus tulajdonsága, amely alkalmassá teszi az egyént bizonyos tevékenység sikeres elvégzésére. A környezeti hatásokra az adottság, rátermettség hajlam alapján fejlõdnek ki. Minden képesség egyben valamilyen tevékenységre való képességet jelent. Megkülönböztettünk általános - minden feladatban megnyilvánuló - és speciális képességeket (pl. zenei). A képesség és tevékenység kölcsönösen hat egymásra kapcsolatuk kétirányú.

Intelligencia: Értelmességet jelent, a képességek szervezett rendszerét, struktúráját, melynek legnagyobb foka a kreativitás. Wechsler szerint az egyénnek az az öss zetett vagy globális képessége, amely lehetõvé teszi, hogy célszerûen cselekedjék, racionálisan gondolkodjék, eredményesen bánjék környezetével. Czeizel Endre szerint adottság, mely segítségével ismereteket tudunk szerezni, ezeket képesek vagyunk hosszabb ideig tárolni és szükség esetén célszerûbben felhasználni.

Kreativitás: Alkotóképességet jelent, az újításra, felfedezésre való képességet. Jelenti az önálló, új, az értékes produktumok létrehozásához szükséges feltételek együttesét, mint az intelligencia kiegészítõjét. Az ilyen emberre jellemzõ a divergens gondolkodás, képes többféle helyes válaszadásra, megoldásra.

Tehetség: Egy - egy speciális tevékenység elvégzéséhez szükséges képességek halmozódása és az átlagosnál minõségileg magasabb foka. A kreativitás és a feladat iránti elkötelezettség együttes megnyilvánulása.

A kreativitás, képesség, tehetség fogalmak közös jellemzõje a teljesítményképes tudás. E három fogalom egymásra épül szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ennek a kapcsolatnak lesz az alapja az átlagtól eltérõ magasabb szintû tudás az alkotás.

Milyen az oktatás helyzete napjainkban Magyarországon?
Közoktatási intézményeinkben az oktatás központi tanterv (Kerettanterv) és követelményrendszer alapján valósul meg. A helyi tantervek követelményrendszerét 80 %-ban a kerettanterv követelményrendszere fedi le és csak a maradék 20% adott lehetõséget az iskoláknak arra, hogy ezt a gyermeki személyiség figyelembevételével maguk határozzák meg. A tapasztalat az, hogy ezt az órakeretet" felzárkóztatásra, elmélyítésre és gyakorlásra használták fel az iskolák. Iskoláink ma is osztály, tantárgy és tanóra rendszerben mûködnek. Az egy osztályba általában azonos életkorú gyerekek kerülnek és azonos tananyagot is tanulnak. A különbség csak az, hogy az egyik képes ötösre a másik ennél gyengébbre, netalán egyesre teljesíteni a követelményeket. Aki pedig nem tud eleget tenni a továbbhaladáshoz szükséges követelményeknek, az elvárásoknak az lemarad vagy kimarad. A magyar iskola a jó diákot szereti. Ki õ? Milyen jelzõkkel lehetne jellemezni? Õ az aki állandóan ott van az iskolában, elvégzi a tanár által kijelölt feladatokat, megtanulja a leckét, elkészíti a tanár által feladott írásbeli feladatokat. Magatartása megfelel a életkor sajátosságainak, társaival együttmûködõ, szófogadó, nem zavarja az órát beszélgetéssel, kérdezéssel. Átlagosan fejlõdõ, mindenben jó teljesítményt nyújt, jól "kezelhetõ", társaikat a kortárscsoportból válogatják. Ugyanazt követeljük tehát mindenkitõl teljesen mindegy, hogy milyen képességekkel rendelkezik, milyen kulturális körülmények közül érkezik, tehát nem, vagy igen nehezen tudjuk kezelni a gyerekek közötti különbözõségeket.

Mihály Ottó 1988-ban megfogalmazott gondolatait napjainkban egyre gyakrabban idézik paradigmaváltást követelõ szakemberek:
"A ma iskolája lerombolja a tanulók kíváncsiságát, intelligenciáját, originalitását, önálló gondolkodási képességeit, kiöli a tanulás iránti érdeklõdésüket ahelyett, hogy segítené az önálló, belsõ motívumokkal rendelkezõ önértékelésre és önellenõrzésre képes személyiség kialakulását. A diákokat permanens infantilis függõségben tartják, mindent elkövet az autonóm személyiség létrejöttének megakadályozására."
Melyek azok a tényezõk, amelyek a paradigmaváltást ki fogják követelni hazánkban? A tankötelezettség 18 évre tolódott ki. Várhatóan - nagyon helyesen - egyre több fiatal kerül be a felsõoktatásba. Így a pályaválasztás az ifjúkor végére tolódik. Igen nagy jelentõséget kap az idegen nyelv (nyelvtudás nélkül alig lehet lesz elboldogulni).

Az EU-ban elvárás az élethosszig való tanulás. Az iskolának tehát figyelembe kell vennie, hogy a gyerekek különbözõ képességekkel, különbözõ kulturális körülmények közül érkeznek, õk a nevelés oktatás alanyai kellenek, hogy legyenek és nem tárgyai. Várhatóan veszít jelentõségébõl a tantárgyközpontúság, megváltozik a tananyag struktúrája. Ez tehát azt fogja jelenteni, hogy az ismeretelsajátítást nem osztály, hanem az egyén szintjén kell biztosítani.
Az informatika szinte végtelen lehetõséget fog adni az egyéni információszerzésre ezért új tanulásszervezési formákat és oktatási stratégiákat kell kidolgozni és alkalmazni. Ebben az új kihívásban meg kell keresni a tehetséges gyerekek helyét és feladatait, a velük való foglalkozás módszereit és eszközeit. Tehetséges fiataljainkra, matematika, fizika olimpikonjainkra büszkék lehettünk néhány éve. Ez ma már nem mondható el hisz az OECD 1998 évi átlagos matematika tudás vizsgálatában 17 országból a 14. helyen végeztünk.
A 2000. évi 32 országban végzett szintén OECD felmérésben olvasás szövegértésbõl a 19. matematikából 21. és természettudományokból a 15. hely lett a miénk. Hol vannak a jó képességû tehetséges gyerekeink? Szerintem itt közöttünk, csak nem, vagy késõn ismerjük fel tehetségüket, nem találjuk meg az egyénre szabott fejlesztés lehetõségét, (vagy nincs rá lehetõségünk) vagy nincsenek meg a tehetséggondozás tanórai és tanórán kívüli lehetõségei.

2.Tehetséges tanulók az oktatásban

A tehetség meghatározásával és összetevõivel igen sok kiváló szakember foglalkozott az elmúlt évtizedekben. A tehetség legrégebbi egy tényezõs definícióját kétféleképpen is megfogalmazták. Az egyik állítás szerint a tehetség kiemelkedõen magas intelligenciát jelent, melyben az értelmi jelleg dominál. A másik állítás szerint a tehetség kreativitást jelent, ahol nem csak az értelem jellege dominál. Harsányi (1988) szerint "Tehetségen az a velünk született adottságokra épülõ, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakozott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni"

Renzulli - Mönks a tehetség összetevõit az alábbi ábrával szemlélteti: /ábra/

A Renzulli modellben a három tényezõ szerencsés egybeesésében a közös metszetben található a tehetség. Mönks belehelyezi ezt a modellt abba a közégbe amelybe a gyermek szocializációja is végbemegy (család, iskola, kortárscsoport).

Amennyiben a fentieket figyelembe véve megpróbáljuk összeszedni a tehetség tulajdonságait akkor a következõ jellemzõket kapjuk:
-különleges érzékenység
-megszállottság
-fokozott kritikai érzék
-eredetiség
-mindent felülmúló tenniakarás
-átlagosnál nagyobb ellenállóképesség
-becsvágy
-magas konfliktustûrõ képesség
-magas feladatvállalási és teljesítési képesség
-átlagosnál nagyobb képesség a fejlõdésre
(Természetesen ez a felsorolás sem teljes lehetne tovább folytatni az egyes tulajdonságokat.)

Hazánkban talán a legelfogadottabb Czeizel Endrének az adottságok és külsõ hatások kölcsönhatását érzékeltetõ 4x2+1 faktoros talentum modellje: /ábra/

3.Tehetségnevelés, tehetségfejlesztés, tehetséggondozás

Az alcímben szereplõ tevékenységek a tehetség felismerésével kezdõdnek. Igen fontos, hogy a pedagógus munkája során ismerje fel azokat a mutatókat amelyek elõfordulása (egyszerre több) tehetséget sejtett. Geffert Éva és Hersokovitsh Mária gyûjtötte össze azokat a szempontokat amelyek ismerétében felismerhetõk "a teljesítményben meg nem mutatkozó tehetségek". Az általuk összegyûjtött alábbi jellemzõk "halmozott elõfordulása tehetséget jelezhet".

Az ismeretszerzés jellemzõi a tehetséges tanulóknál:

-sokat tudnak különbözõ dolgokról
-gazdag szókincs jellemzi õket
-szokatlan kifejezéseket használnak
-a tényeket gyorsan megjegyzik
-az ok - okozati viszonyokat gyorsan felismerik
-hasonlóságokat, különbségeket keresnek a jelenségekben
-jó megfigyelõk
-gyorsan tudják felidézni a tanultakat
-sokat olvasnak
-a bonyolult dolgokat áttekinthetõ egységekre bontják
-kritikusan, függetlenül gondolkodnak

Motiváció

-az õket érdeklõ kérdésekkel igen elmélyülten foglalkoznak
-feladataikat befejezik
-unják a mechanikus feladatokat
-a tökéletességre törekszenek
-szívesen dolgoznak önállóan
-magas célokat tûznek maguk elé

Kreativitás

-sokszor, sokféle, szokatlan kérdéseket tesznek fel
-ötletesek
-több megoldási lehetõséget sorolnak fel (furcsa, frappáns megoldások)
-véleményüket nem rejtik véka alá
-nem értékelik a sablonos megoldásokat
-jó humorérzékük van
-eredeti, színes a fantáziaviláguk

Speciális viselkedés

-készek szembeszegülni a tekintéllyel
-vállalják a konfliktusokat
-egyéniségek
-individualisták
-mennek a maguk útján
-nem fogadnak el tekintélyalapon véleményt
-kortársaikkal általában kijönnek

4.A tehetség felismerésének módszerei és lehetõségei

A tehetséggondozás egy együttmûködésen kell, hogy alapuljon. Kik lehetnek az együttmûködõ felek? Egyik oldalról az állam és iskola fenntartó, (jó lenne ha az azonosított tehetségre a fenntartó központi normatívát kapna) másik oldalról az iskola és környezete, a harmadik oldalról a pedagógus, a szülõ és a tanuló együttmûködése elengedhetetlen. A tehetség felismerése, gondozása meleg, segítõ szándékú, barátságos környezetet igényel.
A tehetség kiválasztásánál az alábbi eljárásokat alkalmazhatjuk.

Kognitív tesztek, eljárások

-intelligencia-tesztek: általános és speciális képességek mérése
-kreativitás mérése rajzos és nyelvi tesztekkel (Barkóczi Ilona és csapata)
-tanulóképesség mérése - új helyzetekre való reagálás
-problémamegoldó tanulás funkciónális képességének mérése (Klein Sándor által készített tesztek)
-tanulási stílus mérése
-tantárgytesztek

Nem kognitív eljárások

-a tehetség motivációs, érdeklõdési, diszpozicionális mozzanatait tárja fel
-énkép és önértékelõ teszt, amely megkülönbözteti a tehetségest az átlagostól
-információgyûjtés (tanári és szülõi megfigyelés)

5.A tehetséggondozás útjai:

-gyorsítás, léptetés (egy tanév alatt több tanév anyagát végzik el)
-elkülönítés, szegregáció (a tehetségesek külön iskolában tanulnak)
-gazdagítás, dúsítás (a tehetséges gyerekek normál iskolai oktatásban tanulnak, a tanulás bizonyos idejében differenciált, különleges tehetséggondozásban részesülnek az iskolában vagy az iskolán kívüli tehetséggondozó intézményekben, központokban)
"A tehetséges gyermekeknek mást és másképpen kell tanítani, kreativításuk, személyiségük egészének fejlesztését célozva" (Herskovits 1994).

6.A magyar tehetséggondozás rövid története

(Magyarország elsõk között ismerte fel a tehetséggondozás fontosságát, és bekapcsolódott a reformmozgalomba.)

-Trefort Ágoston kultuszminiszter (1879-80) és Felméri Lajos sárospataki tanár külföldön tanulmányozta a gyerekek megismerésének és a hozzájuk igazodó nevelés fontosságát.
-Nagy László és Révész Géza írásai teremtették meg a hazai tehetségnevelés alapjait.
-Nagy László 1931. évi halálával lezárult a tehetségvédõ mozgalom elsõ szakasza hazánkban.
-Trefort - Huszár - Klebelsberg hangoztatják, hogy a kimagasló teljesítményt nyújtó tanulóknak megkülönböztetett képzésre van szüksége.
-1935 Sárospatakon indul a második szakasz. A pataki gimnázium alkalmas volt
    -tehetségek felkutatására
    -speciális vizsgálatok végzésére
    -kiválogatására
    -tehetségnevelõ módszerek kidolgozására
    -kollégiumi elhelyezést biztosított a tehetség ígéreteknek
    -ösztöndíjakat létesített

7.Jelenlegi megoldások hazánkban:

    -gyorsítás; elkülönítés; dúsítás
    -speciális tehetséggondozó iskolák
    -magántanulók
    -differenciált foglalkozás az iskolában
    -tanórán kívüli programok
    -iskolán kívüli programok
    -versenyek
    -ösztöndíjak
    -Arany János Tehetséggondozó Program

Összegzésképpen meg állapíthatjuk, a Renzulli - Mönks modellben szereplõ három tényezõ szerencsés egybeesése szükséges. A környezet - a család, az iskola és a társak - felelõs azért, hogy kialakuljon a tehetség. A tehetség típusai a társadalom szerint a következõk: intellektuális, mûvészeti, pszichomotoros és vezetõi.

8.Melyek lennének a legfontosabb feladataink?

-A pedagógusok ismeretszerzésének folyamatos bõvítése, képzésük, továbbképzésük, átképzésük biztosítása.
-A tehetségfejlesztõ iskolai programokba való beválogatást elõzze meg kognitív és nem kognitív eljárások alkalmazása.
-A tehetségek kiválasztásában lényeges követelmény a rendszerszemléletû komplex módszerek alkalmazása.
-A tehetséges gyermekeknek mást és másképpen kell tanítani. Ehhez szükség van speciális tantervekre, jól felkészült pedagógusokra és megfelelõ tárgyi feltételekkel rendelkezõ tehetséggondozó mûhelyekre. (Az egyes speciális képességekhez fejlesztõ programokra van szükség: Dr. Balogh László 2000.)
-Igen fontos e tehetség idõben történõ felismerése melyhez országos hálózat kialakítására lenne szükség. (Régiónként, megyénként, megyei jogú városokban Tehetség Diagnosztikai Központokat kellene létrehozni.)
-Az azonosított tehetség után kapjon a gondozást végzõ szakmai intézmény állami normatívát (tehetséggondozói normatíva).
-Az azonosított tehetség foglalkoztatására átfogó programokat több iskola összefogásával lehetne megvalósítani és hatékonyan mûködtetni. (Körzeti városi tehetséggondozó mûhelyek létrehozása és mûködtetése.
-A megyei Közoktatási Közalapítványok alapító okiratuk módosítását követõen a modell képzésre álló keret összeg x százalékát fordítaná tehetséggondozásra és nem feltétlenül tanulmányi versenyekre.
-Régiónként évente találkozót kellene szervezni a tehetséges diákok képzésére, mely találkozóra pályamûvet kellene készíteni. Aktuális témáit a régió problémái közül kellene kiírni.
-Igen fontos lenne a felsõoktatási intézmények érintett tanszékeinek bekapcsolódása a tehetséges gyerekekkel való foglalkozásba. (Ásatások, kutatások, mérések stb.)

Zárszóként álljon itt Révész Géza 1918-ban megfogalmazott gondolata, melynek aktualitását döntse el az olvasó. … a tehetség korai felismerésének nincs addig semmi jelentõsége, míg a tehetség védelme nem válik társadalmunk egyik céljává, míg az nemzet tehetségeseinek nem nyújtunk alkalmat szellemi és erkölcsi javaiknak kifejtésére és értékesítésére. Mi értelme lenne annak, hogy a talentumokat korán felismerjük, kiválasszuk és kimûveljük, ha aztán nem gondoskodunk arról, hogy olyan helyet foglalhassanak el, mely képességüknek legjobban megfelel? Mit használ a nemzetnek, ha legértékesebb tagjait kimûvelésük után a véletlennek, a sors szeszélyeinek tesszük ki, és törekvésüket a tehetségtelenek - többnyire sikeres konkurenciájával szemben nem segítjük elõ?"