-gyorsítás, léptetés (egy tanév alatt több tanév anyagát végzik el)
-elkülönítés, szegregáció (a tehetségesek külön iskolában tanulnak)
-gazdagítás, dúsítás (a tehetséges gyerekek normál iskolai oktatásban tanulnak, a tanulás bizonyos idejében differenciált, különleges tehetséggondozásban részesülnek az iskolában vagy az iskolán kívüli tehetséggondozó intézményekben, központokban)
"A tehetséges gyermekeknek mást és másképpen kell tanítani, kreativításuk, személyiségük egészének fejlesztését célozva" (Herskovits 1994).

6.A magyar tehetséggondozás rövid története

(Magyarország elsők között ismerte fel a tehetséggondozás fontosságát, és bekapcsolódott a reformmozgalomba.)

-Trefort Ágoston kultuszminiszter (1879-80) és Felméri Lajos sárospataki tanár külföldön tanulmányozta a gyerekek megismerésének és a hozzájuk igazodó nevelés fontosságát.
-Nagy László és Révész Géza írásai teremtették meg a hazai tehetségnevelés alapjait.
-Nagy László 1931. évi halálával lezárult a tehetségvédő mozgalom első szakasza hazánkban.
-Trefort - Huszár - Klebelsberg hangoztatják, hogy a kimagasló teljesítményt nyújtó tanulóknak megkülönböztetett képzésre van szüksége.
-1935 Sárospatakon indul a második szakasz. A pataki gimnázium alkalmas volt
    -tehetségek felkutatására
    -speciális vizsgálatok végzésére
    -kiválogatására
    -tehetségnevelő módszerek kidolgozására
    -kollégiumi elhelyezést biztosított a tehetség ígéreteknek
    -ösztöndíjakat létesített

7.Jelenlegi megoldások hazánkban:

    -gyorsítás; elkülönítés; dúsítás
    -speciális tehetséggondozó iskolák
    -magántanulók
    -differenciált foglalkozás az iskolában
    -tanórán kívüli programok
    -iskolán kívüli programok
    -versenyek
    -ösztöndíjak
    -Arany János Tehetséggondozó Program

Összegzésképpen meg állapíthatjuk, a Renzulli - Mönks modellben szereplő három tényező szerencsés egybeesése szükséges. A környezet - a család, az iskola és a társak - felelős azért, hogy kialakuljon a tehetség. A tehetség típusai a társadalom szerint a következők: intellektuális, művészeti, pszichomotoros és vezetői.

8.Melyek lennének a legfontosabb feladataink?

-A pedagógusok ismeretszerzésének folyamatos bővítése, képzésük, továbbképzésük, átképzésük biztosítása.
-A tehetségfejlesztő iskolai programokba való beválogatást előzze meg kognitív és nem kognitív eljárások alkalmazása.
-A tehetségek kiválasztásában lényeges követelmény a rendszerszemléletű komplex módszerek alkalmazása.
-A tehetséges gyermekeknek mást és másképpen kell tanítani. Ehhez szükség van speciális tantervekre, jól felkészült pedagógusokra és megfelelő tárgyi feltételekkel rendelkező tehetséggondozó műhelyekre. (Az egyes speciális képességekhez fejlesztő programokra van szükség: Dr. Balogh László 2000.)
-Igen fontos e tehetség időben történő felismerése melyhez országos hálózat kialakítására lenne szükség. (Régiónként, megyénként, megyei jogú városokban Tehetség Diagnosztikai Központokat kellene létrehozni.)
-Az azonosított tehetség után kapjon a gondozást végző szakmai intézmény állami normatívát (tehetséggondozói normatíva).
-Az azonosított tehetség foglalkoztatására átfogó programokat több iskola összefogásával lehetne megvalósítani és hatékonyan működtetni. (Körzeti városi tehetséggondozó műhelyek létrehozása és működtetése.
-A megyei Közoktatási Közalapítványok alapító okiratuk módosítását követően a modell képzésre álló keret összeg x százalékát fordítaná tehetséggondozásra és nem feltétlenül tanulmányi versenyekre.
-Régiónként évente találkozót kellene szervezni a tehetséges diákok képzésére, mely találkozóra pályaművet kellene készíteni. Aktuális témáit a régió problémái közül kellene kiírni.
-Igen fontos lenne a felsőoktatási intézmények érintett tanszékeinek bekapcsolódása a tehetséges gyerekekkel való foglalkozásba. (Ásatások, kutatások, mérések stb.)

Zárszóként álljon itt Révész Géza 1918-ban megfogalmazott gondolata, melynek aktualitását döntse el az olvasó. … a tehetség korai felismerésének nincs addig semmi jelentősége, míg a tehetség védelme nem válik társadalmunk egyik céljává, míg az nemzet tehetségeseinek nem nyújtunk alkalmat szellemi és erkölcsi javaiknak kifejtésére és értékesítésére. Mi értelme lenne annak, hogy a talentumokat korán felismerjük, kiválasszuk és kiműveljük, ha aztán nem gondoskodunk arról, hogy olyan helyet foglalhassanak el, mely képességüknek legjobban megfelel? Mit használ a nemzetnek, ha legértékesebb tagjait kiművelésük után a véletlennek, a sors szeszélyeinek tesszük ki, és törekvésüket a tehetségtelenek - többnyire sikeres konkurenciájával szemben nem segítjük elő?"